Én vagyok az aki nem jó...

Hányszor és hányszor éreztük már ezt a megfogalmazást. Jót akartál, de mások másként értékelték...tudatosan elferdítették a jó szándékot...emberi butaságból teremtettek egy ilyen helyzetet...mind-mind alkalmas arra, hogy a címben jelzett felvetés orrod elé tornyosuljon.

Én sem véletlenül írok ma erről, azonban valamilyen láthatatlan inspiráció segített másként látni mindazt, ami zavart.

Szeretem a Csík zenekart, és egyre inkább úgy érzem, hogy a zenéjük hozzám (is) szól. Érdekes pályát futott be az életemben a népzene. Gyermekkoromban úgy gondoltam, hogy a népi zene szüleink "Beatlese", majd mi is így leszünk gyermekeinkkel, ha felnövünk (ugyanígy tekintenek a mi bulizenénkre)... Majdnem igaz is lett! Azért hatalmas örömmel fogadtam, amikor pl.: Ádám fiam az én korosztályom zenéjét kezdte hallgatni anno... (Zoránt hallottam egyszer a szobájából...)
Arra azonban nem gondoltam, hogy én kedvelem meg szüleim zenéjét. A Csík hozott valamit...biztosan kellett számomra Presser vagy Kispál illetve Kiss Tibi is hozzá, de sokat jelentett, hogy alapvetően valami korosztálytalan zenét játszanak.

Hatalmas egyéniségekkel készült a 2009-es Szívest örömest...

Makó Péter

Dresch Mihály

A zenét régóta ismerem, mostanában találkoztam a koncertvideóval is. Mindig megtalálom benne azt, ami az adott pillanatban felvidít, vagy segít.

Ha az Utadat keresztezik, vagy csak szimplán nem értenek...hallgasd meg - és csak nyitogasd azt a fellegajtót! (Megjegyzem, vannak aki nem is látják azt az ajtót soha életükben...):

Buen Camino az ÚTon levőknek!